Meg is történhetne

Meglepő dolgok tudnak történni, ha egy pár elkezd a volt kapcsolatairól beszélni…

Nálunk Anna Lacija okozta a meglepetést, bár először a két ott ácsingózó másik pasira tippeltem volna.

Egyikük már régóta fűzte Annát, még előttem, de valahogy mindig eltűnt, mire egy forró éjszaka körvonalazódott volna. Pedig megvolt rá az igény…

A másik meg igazi ugatós kutya volt, aki csak harapni nem bír. Pedig meg is próbálták, de a fontos pillanatban lehangoló élményt tudtak csak nyújtani...

Laci viszont nem állt sorba. Anna már régről ismerte, jó a viszony, de mindig húzták egy kicsit egymást, hogy Laciék bevennék Annát harmadiknak.

A sors úgy alakította, hogy nem lett hármas, viszont lett helyette egy négyes, ami csak egy látogatásnak indult, aztán egy ott alvós, igyunk egy kis bort beszélgetéssé nőtte ki magát.

Azt hiszem ott kezdett el nyilvánvaló lenni, hogy itt többre is van igény, amikor mindenki a másik párja mellett kötött ki. De az azért kellett hozzá, hogy a konyhában, kettesben összefutva, egy forró csók közben megbeszéljük, hogy mindketten tudjuk, itt mi történhet és megerősítettük egymást, hogy mindketten akarjuk, és feltétlenül bízunk a másikban.

Persze az összepillantások közben is megvoltak, hogy meg tudjunk állni, ha szükséges, de minden helyzetben megnyugtató tovább volt a tekintetekben.

Akkor is, amikor Anna Laci ölébe ült, amikor levette Anna melltartóját és akkor is, amikor Emma ült az én ölembe szintén már szinte teljesen meztelenül.

Utána már csak a szexpartnerre koncentráltunk, tudtuk, hogy a másik is ezt teszi, és reméltem, hogy Annának is olyan jó, mint nekem.

Emmát könnyű volt kielégíteni. Ahogy az ölembe ült és magába engedett, szinte azonnal eljutott a csúcsra! Talán, ha 2 perc volt az egész… Még egy kicsit úgy maradtunk, aztán semmi. Gondoltam, majd újra elkezd mozogni, hogy nekem is jó legyen, vagy leszáll és elém térdelve a szájába vesz, de semmi.

Aztán, mikor inkább odamentünk Laciékhoz rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg 2 percnél hosszabb élménye eddig még sosem volt. Laci is már elélvezetett rég, csak Anna még nem szállt le róla, talán reménykedett egy második lehetőségben…

Nem volt második lehetőség!

Odatérdeltem Anna mögé úgy, hogy Laci alatta volt, kivettem belőle Laci puha farkát és én léptem a helyére, keményen. Azt hiszem, csak Laci érezhette kényelmetlenül magát, Emma inkább döbbenten nézte, hogy ezt így is lehet…

Fogtam Anna derekát és húztam magam felé,Ő pedig élvezte, ahogy benne vagyok! Laci pedig simogatta a mellét, Anna pedig megcsókolta. Gyorsan eljuttattuk Annát a csúcsra, de így is jóval hosszabb volt, mint Emmával.

Nagyon nagyot élvezett, és utána szinte egyből jelzett, hogy folytassam, most én jövök. Én pedig jöttem! Ismét sikerült egy újabb csúcsot túlszárnyalni, amiről azt gondolja az ember, ennél nagyobbat élvezni már nem lehet...

Utána kicsit furcsa volt négyesben lenni úgy, hogy tudjuk, a másik milyen. Szerencsére a bor segített mindent megbeszélni, kibeszélni, és azt gondolom, hogy Laciék kapták a legtöbbet ettől az estétől. Összebújtak és most már tudták, hogy másképpen is lehet ezt csinálni.

Mi pedig eldöntöttük, hogy máskor is meglátogatjuk őket, ha meghívnak. Majd vizsgáztatjuk őket...

Milyen különleges hangulata van, ha a lány a fiú házában tölti a hétvégét!

Nem tudom, miért, de valahogy olyan „rendkívüli”. Talán, mert a rend egy kicsit más, mint ahogy a nők megszokták, talán mert az otthon melegét biztosító fél van idegen környezetben.

Hát itt is megvolt az alkotói rend, de valahogy olyan kellemes volt elnyúlni a kanapén, és átölelni és magamhoz húzni! Láttam, hogy Ő sem a rendet figyeli. Csak élvezte, hogy az érintése milyen kemény reakciókat vált ki belőlem. Mindketten vágytunk a másikra, a simogatást csók követte, aztán még több, hosszabb és érzelmesebb csók, aztán az egész átcsapott egy őrült vetkőzésbe.

Mire feleszméltünk, már a combjai között térdeltem és becsukott szemmel élvezte a nyelvem minden érintését. Csendben volt, de lehetett érezni, hogy élvezi, egyre jobban ellazul és benedvesedik.

Aztán egyszer csak megfogta a fejemet és húzott felfelé, hogy ezt az élvezetet cseréljem le egy kétirányúra. Mintha ezt nem élvezném…

Olyan könnyedén hatoltam be, ahogy talán még sosem eddig, és ahogy széttartotta a lábát, próbáltam minél mélyebbre jutni. A szuszogásán lehetett érezni, hogy épp elég nagy vagyok, talán még egy picivel nagyobb is…

Egyre ütemesebben vette a levegőt, én pedig ütemesen mozogtam benne, szépen lassan, de határozottan. Közben csókolgattam a nyakát, a füle tövétől egészen a válláig. Minden egyes alkalommal intenzívebb lett a lélegzete, ahogy közeledtem a füléhez csókjaimmal.

Végül a halk levegővétel egy hangos szuszogásba csapott át, miközben a teste összerándult és átjárta a gyönyör legmagasabb foka. Én megálltam és próbáltam a mozdulatlanság gyönyörét adni, hogy minél jobban élvezhesse ezt a pillanatot, mint amikor a hegymászó is eléri a kitűzött csúcsot.

Pár perc mozdulatlanság után elhevertünk egymás karjaiban, hogy majd folytatjuk és én is elérem a csúcsot. De Anna másképpen gondolta. Ahogy csókolgatta a nyakamat, a fülembe súgta, hogy menjünk fürdeni. Kicsit értetlenül néztem, így hozzátette: szeretne valamit adni ott.

Megengedtem a vizet, és élveztük a habokat egymással szemben ülve, beszélgettünk, simogattuk egymás lábát. Talán 10 percet tölthettünk így el, mikor feltérdelt a lábaim között, odahajolt, és egy hosszú csók után megfordult és a kád végén támaszkodva térdelt előttem, és szinte kínálta a fenekét nekem!

Én pedig próbáltam felfogni, hogy azt kapom tőle, amit eddig senkinek sem akart adni, amit nem tekintett szexnek.

Lehet, hogy a tudósok tudják a választ, de számomra rejtély, hogy miért olyan fantasztikus a szexnek ez a formája, de az. Talán pont azért, mert olyant ad az ember, ami másra való, talán mert ez még szűkebb, de valószínűleg a bizalom miatt, amit el kell érni ahhoz, hogy ezt adni és kapni tudja az ember. Máskülönben csak egy fizetős szolgáltatás az egész.

Eltartott egy ideig, míg behatoltam, szerettem volna elkerülni a fájdalmat, a negatív érzéseket. Egy szóval tökéletesnek szerettem volna ezt az alkalmat. Azt hiszem, ezt sikerült is megközelítenünk!

2-3 próbálkozás után szépen lassan, egyre mélyebbre kerültem és az egész nagyon rövid ideig tartott. Hamar éreztem, hogy közeledek a csúcshoz és meg sem próbáltam késleltetni, csak élveztem, hogy a gyönyör átjár, ahogy a bizsergés a hatalmába kerít és a végén egy pontban elengedem magam!

Hosszú és csodás élvezés volt, ahogy lüktetve újra és újra összerándultam. És a végső megnyugvást Anna hozta el, ahogy mosolyogva hátra pillantott, amiből tudtam, ez neki is nagyon jó volt!

Még egy picit élveztem a helyzetemet, aztán szétváltunk, és visszaültünk a kádba. Ragyogott az arcunk, csillogtak a szemeink!

Csodálatos volt! És most már tudom, én vagyok az az egy! 

 A dolgok kezdtek lendületet venni, mint amikor elindulsz a vízi csúszdán és eléred az első meredekebb szakaszt. Nálunk ez egy régóta tervezett bowling képében jelentkezett. Legalábbis én régóta terveztem, hogy azt a régi mérkőzést folytatom… 

Mit mondhat az ember egy fél életnyi tapasztalattal a háta mögött, amikor egy több éves munkahelyi kapcsolatról derül ki, hogy élete legjobb pillanatait tudja átélni vele?

Mást nem nagyon tehet, mint bevallja, mattot kapott, és újra értékeli eddigi tapasztalatait.

Nekem Anna jelentette ezt a mattot. Pedig sejthettem volna, hogy ez lesz a vége, hiszen, amikor először láttam, már megmozdult valami a lelkemben. Valahogy más volt, mint a többi lány.

Ez bizonyos szempontból egyszerű lenne, mert annyi idióta, önelégült és átlagon aluli lány volt ott, aki meg esetleg lett volna, az meg agyilag küszködött kihívásokkal… De ez most lényegtelen!

Anna megjelent, én éreztem valamit, erre első beszélgetésünkkor (a reggeli kávénál) megkaptam azt az övön aluli ütést, amit senkinek sem ajánlok… Tudod, amikor a második mondat valahogy így hangzik: Most volt az esküvőm… Nabasz!

És ezzel hosszú időre el is dőlt, hogy semmi sem lehet. Ő szerelmes, feleség, gyereket akarnak, aztán várnak is. Én meg tiszteletben tartom ezt, még ha érezni is lehet, hogy valami nagyon együtt mozog közöttünk. A gondolatok, a megérzések, amire a tudomány csak a vállát tudja emelgetni…

Évekig nem történt semmi.

Egyszer voltunk bowlingozni, meg néhányszor meglátogattam, úgy félévente egyszer, de akkor már külön élt a férjétől. Ezek viszont abszolút baráti látogatások voltak. Semmi több…

Közben meg játszottuk egymásnak a lelki szemetesládát, amibe bátran bele lehet dobálni mindent, ami fáj, amivel egyre jobban megismertük a másikat.

Nekem is akkor ment tönkre a kapcsolatom egy lánnyal. Én szerelmes voltam belé, ő meg szeretett. Szerette, hogy ott vagyok és nincs egyedül a fiával. Életem egyik legrosszabb konfigurációja volt, főleg a végén rádöbbenni, hogy ez a helyzet, és semmi esélyem…

Anna meg tudott mindenről, mert csak neki tudtam elmesélni mindent, ami a lelkemet nyomta, és próbált segíteni. Akkor is szurkolt nekem, amikor elkezdtem társkeresőn ismerkedni, és ő is próbálkozott. Aztán jöttek az idióták, és egymással röhögtünk a saját kínunkon.

Végül jött egy lány, aki feltette a kérdést. Miért nem Annával jöttem össze? És ez olyan volt, mint egy víziakna. Szépen alámerült, aztán robbant.

Aztán minden úgy begyorsult. A beszélgetések elkezdtek egyre mélyebbek és személyesebbek lenni.

A vízválasztó egyik este történt. Fájt a háta, és megmasszíroztam. Néztem, ahogy leveszi a pólóját, és lefekszik, én meg kikapcsoltam a melltartóját, és kicsit lejjebb húztam a nadrágját, nehogy összekenje a krém, amivel mindjárt bekenem a hátát.

Ő csak feküdt és jöttek a sóhajok, ahogy szépen végig masszíroztam a gerince mellett, a csípőjétől a nyakáig, aztán a vállait, nyakát…

Majd megkérdeztem, hogy kér-e lábmasszást is. Persze, hogy kért… Jól tudok masszírozni.

Lehúztam a nadrágját és ott feküdt egy szál tangában, én meg nem tudtam levenni a szememet az ágyékáról. A combjainál egyre erőteljesebben sóhajtozott, főleg, amikor a kezem véletlenül hozzáért a bugyihoz. Először csak véletlenül, de a sóhajok után már picit szándékosan is. Aztán ahogy a combok és a vádli készen lett, úgy a kezem finoman átsiklott a tangához és elkezdtem simogatni. Vártam, hogy mikor parancsol álljt, és küld el a fenébe, de nem ez történt. Helyette éreztem, ahogy átázik a bugyija és egyre kéjesebben mozgatja finoman a csípőjét. A kezem meg önkéntelenül is bekerült a bugyi alá és úgy simogattam.

Olyan halkan mondta, hogy alig értettem, hogy „Én is akarom!”

Itt már tudtam, hogy minden gát átszakadt, a folyó elönti a síkságot és mindent elsöpör, amit a józan ész idáig épített! De abban a pillanatban egyikünk sem gondolta, hogy a barátság ezzel összeférhet-e, egyáltalán van-e értelme barátnak maradni…!?

Olyan lassan és finoman történt minden, most is látom minden mozzanatát. Bennem volt a félsz, hogy vajon jó vagyok-e? Vajon elég vagyok-e?

Hason feküdt, picit terpesztett lábbal, ahogy masszíroztam a combját, és ugyanígy feküdt vissza, miután lehúztam a tangát róla. Olyan gyönyörű a feneke, percekig simogattam és gyönyörködtem benne. Aztán levetkőztem, olyan csendben és gyorsan, ahogy csak tudtam, elővettem egy gumit és felöltöztem, miközben ő a hátára fordult, és nézett, ahogy meztelenül készülök arra, amire egy napja még gondolni sem mertünk, amire ő már nagyon-nagyon régen vágyott…

Alig hallhatóan nyögött fel kéjesen, ahogy kedvesen, de határozottan irányítottam magam a lába között és magamévá tettem. Fantasztikus érzés volt tapasztalni, milyen nedves és érzéki, mennyire vágyta már, hogy ez megtörténjen vele. Tudom, mert mondta, hogy már időtlen idők óta nem volt senkivel, legutoljára a férjével, valamikor úgy két éve. És én lehetek ez! Jóleső, megnyugtató érzés fogott el, ami után olyan könnyen ment minden.

Éreztem a kéjt a csípőjében, a szíve minden dobbanását, és perceken belül hallhattam azt a hallhatatlan sóhajt, ami jelezte, ő már a csúcsok csúcsán van, és szinte öntudatlanul éri el a végtelen távolt, a napfényt és a égboltot.

Picit megálltam, hogy e másodpercek minden pillanatát kiélvezhessük…

A folytatás pedig csak növelte ezt a kéjt, minden egyes mozdulat újabb és újabb virágot hozott az életébe, újra nővé varázsolva őt!

Az egész úgy egy órán át tarthatott, lassan, finoman, úgy, ahogy a legjobban lehet egymásra figyelni, érezni a másik minden rezdülését.

A végét a kedvenc pózomban, kutyában értük el, amikor már én is közeledtem a csúcshoz, és másodszor is éreztem rajta azt a mindent elsöprő kéjt, de itt már olyan közel voltam, hogy csak folytatni tudtam és vártam, hogy rajtam is átáramoljon ez az érzés, ahogy felnyögök és a csípőjénél fogva húzom magamra a testét, hogy minél mélyebben benne lehessek, amikor elmegyek.

Nem is emlékszem, mikor élveztem el utoljára így, hogy minden porcikámat átjárja a bizsergés, hogy minden lüktetés a teljes testem végtelen összerándulása lenne.

Utána órákig feküdtünk egymás karjaiban, és szótlanul emésztettük az együttlét perverz mámorát, hogy egy munkatárs adja ezt meg nekünk, holott nemrég még barátok voltunk…

Így kap mattot az elme, ami után mindent újra kell gondolni, és elkezdeni örülni annak, hogy igen, lehetek én az, akire vágynak, lehetek én az az egy…

Néztem, ahogy simogatja magát, közben elővettem egy óvszert, és gyorsan felhúztam, hogy minél előbb benne lehessek.
Fölé hajoltam, a bal kezemen támaszkodtam, míg a jobb kezemmel irányítottam a közeledést. Hirtelen kinyitotta a szemét és mélyen a szemembe nézett, amikor a keze megérezte, hogy ott vagyok a bejáratnál, láttam a szemében a kérdést, hogy „Biztosan most ez fog történni?” De válaszra már nem volt idő. Az arca kéjjel vegyes döbbenetet mutatott! Túl nagy voltam neki, vagy csak túl régen volt már együtt a pasijával, nem tudom. De csak fokozódott, ahogy egyre mélyebbre hatoltam, annyira szűk volt, és bár teljesen nedves, nyálkás volt az izgalomtól, nem volt könnyű volt a mélyére jutni. Emlékszem a hangos nyögésekre, ahogy egyre mélyebben és mélyebben voltam benne, ő pedig csak széttárta a lábait és tűrte, hogy magamévá tegyem...
Közepesen hosszú menet volt, úgy 15-20 percig tarthatott és bebizonyította számomra, hogy Timi – legalábbis ebben az értelemben – még egy félénk kislány, de tehetséges! Jó volt utána mögé bújni és átkarolni csendben, a tenyerembe fogni az apró mellét és érezni a szívverését.
Sokévnyi házasság után megdöbbentő élmény volt érezni, hogy pár perccel az aktus után újra elkezdtem ébredezni. Szerencsére Timi jól vette a jelzéseket és még oda is tolta a csípőjét, finoman mozgatta jobbra, aztán balra, fantasztikus volt!
Majd megfordult, a hátamra fordított és úgy ült rám, hogy közben megcsókolt. A forró csókot gyorsan abbahagyta és megpuszilta az államat, majd elindult lefelé, a nyakamat, mellemet végig, míg végül odatérdelt a combom közé. Finoman lehúzta a gumit és forróságot éreztem, ahogy a szájába vette és a nyelvével körülölelte, nyalogatta és közben a szívta, szívta, miközben a kezével a tövét fogta. Kivette a szájából és végig csókolgatta egyik oldalon le a tövéig, megpuszilta a zacskómat, mindkét golyót, aztán a másik oldalon vissza a végéig és ismét bekapta és mozgatta a fejét, nagyon ügyes volt!
A kezével intett közben, hogy kér egy óvszert, amit alig találtam meg a csöppnyi éjjeliszekrényen. Feltérdelt és rám mosolygott, ahogy kibontotta. Jó volt végig nézni rajta, a karcsú testén, kis mellein, keskeny derekán és a hozzá illő, formás csípőjén. Nem volt túl gyakorlott, de ügyesen beöltöztetett és nem teketóriázott, egyből elkezdett feljebb mászni, hogy meglovagolhasson. Ő is jobb kézzel irányított, de most kihagyta a fokozatosságot. Hatalmas elánnal, egyből beleült teljesen és látszott, ahogy élvezi, mennyire mélyen benne vagyok.
Gyorsan elmentem, pedig már a második orgazmus volt egy órán belül. Viszont rajta nem éreztem hasonlót, bár láttam, hogy nagyon bejön neki a szex, de biztos voltam benne, hogy nem élvezett el.
De csendben feküdtünk egymás karjaiban, nem hoztam fel ezt a témát…
Azt hiszem, mindkettőnknek ugyanaz járhatott a fejünkben: „Most hogyan tovább?” Hiszen bűnbe estünk és igen csak jóleső bűn volt ez! Neki párja van, már évek óta, nekem családom, gyerekekkel, de megbeszéltük előtte, hogy ez csak szex lesz, és csak egyszer. Mindegy! Majd lesz valahogy…
Nem emlékszem, mikor aludtam el. Kimentünk tusolni, aztán összebújtunk, félig rám feküdt, a fejét a vállamra tette, átkarolt és az egyik lábát átvetette az enyémen. Többre nem emlékszem, de nagyon jól aludtam! Talán évek óta először...
Még hajnal volt, amikor felébredtem, akkor már egymás mellett aludtunk, ő összekuporodva az oldalán aludt meztelenül, én pedig hason ébredtem. Először nem tudtam, hol vagyok, de gyorsan összeállt a kép, nem álom! Tényleg megtettük…
Odabújtam hozzá, és átöleltem és éreztem, hogy a férfiasságom újra a csúcson, őrülten kívánom őt. Timi arra ébredt, hogy ott vagyok a bejáratnál vigyázzállásban. Picit megijedt, ahogy felriadt, de ő is gyorsan helyre tette magában a dolgokat és a csípőjét hátra tolva jelezte, hogy jó rendben van, mehet. Fekvő kutyában csináltuk és nem tudtam betelni a szűkösségével! Mintha belül egy erős kéz markolna ott belül… A kezével támasztékot keresett, és tartotta magát, hogy minél mélyebbre juthassak, és ő ellen tudjon tartani. Eleinte lassan csináltuk, de hamar begyorsítottunk, olyan igazi vad és gyors szex lett belőle, nagy élvezéssel a végén, legalábbis részemről.
„Mennyit bírsz te?” Kérdezte utána, amikor átölelve feküdt a vállamon. Kezdett összeállni egy homályos kép az eddigi unalmas és ritka nemi életéről a apró farkú pasijával, akinek nincs túl nagy szexuális étvágya… Kíváncsi lettem volna, hogy mégis, eddig milyen volt a szexuális élete, de inkább csendben maradtam és élveztem, hogy velem van és tetszik neki is ez a helyzet.
Újra bealudtunk és jól tettük, hogy még megérkezésünkkor beállítottuk a telefonjainkat ébresztésre.
Timinek bevallottan ez volt az első szállodai reggelije, és élvezte, hogy kávét hozok neki, sok tejjel, ő pedig mosolyogva hozta nekem a tojásrántottát a hozzávalókkal…
Kicsit eljátszottunk a gondolattal, hogy ez lehetne mindig így, de egyikünk se hozta fel ezt a témát, kínosan ügyeltünk a megállapodásunkra, és inkább élveztük az együttlétet, az autóban fogtuk egymás kezét még akkor is, amikor behajtottunk a cég parkolóházába, ahol épp csak akkora vargabetűt tettünk, hogy úgy tűnjön, otthon felöl érkezünk, ha valakinek az a perverz gondolata támadt volna, hogy minket figyeljen. Utána még volt egy forró búcsúcsók az autóban, miután meggyőződtünk, hogy üres a parkoló szint és elindultunk dolgozni, mintha csak egy autóval érkeztünk volna otthonról. És bár minden alkalommal összenéztünk és láttuk egymás szemében a „Jó volt Veled!” suttogást, szerintem sikerült jól megjátszani, hogy csak munkatársi kapcsolat van közöttünk…

Gyorsan eltelt az a pár hét, amíg a násztáncot jártuk a munkahely és a hazaút által határolt területen. Finoman, amennyire a helyzet engedte. Egy kávé, egy ebéd, egy közös hazaút a céges autóval. Végül Timi kimondta, hogy jó, legyen meg az az alkalom, egyszer, de adjuk meg a módját! Legyen egy közös éjszaka, este vacsorával, összebújással, együtt alvással…
Tata lett a helyszín, az egyik iskolai nap után, amikor neki valamilyen „osztálytalálkozója” volt, nekem pedig el kellett utaznom egy fontos megbeszélésre.
Tatabányán futottunk össze, mindketten kicsit zavarban voltunk, hiszen először terveztük megkóstolni azt az almát igazából… Görcsös voltam, mintha nem tudnám, mit kell ilyenkor tenni, de az első csók mindent feloldott, könnyedén suhantunk a két várost összekötő úton, gyönyörű tájon át.
Az autóban még terveztük, hogy körbenézünk kicsit, sétálunk egyet kéz a kézben, de az éhség módosította a tervet, lepakoltunk a szobában, és vacsorázni vettük az irányt, gyertyafénnyel, borral, beszélgetéssel.
Gyorsan elszaladt az idő, elég későn jutottunk fel a szobába. Már elmúlt este tíz, de mindketten égtünk a vágytól, mindkettőnket izgatta, ami most történni fog! Mert tudtuk, hogy fog! És pontosan az, amiért jöttünk. Még néhány perc és nem lesz titkunk egymás előtt…
A szobában leültünk az ágy közepére és csak néztük egymást, míg ismét átjárt minket az a vibrálás. Tenyeremmel körbefogtam az arcát, közel húztam magamhoz és megcsókoltam, ő pedig visszacsókolt.
Timi azóta is emlegeti, hogyan tudtam én őt három mozdulattal levetkőztetni úgy, hogy csak a bugyi maradt rajta?! Az volt a negyedik mozdulat, de előtte hagytam, hogy ő is levetkőztessen. Ahogy fogytak a ruhadarabok, úgy lett egyre izgalmasabb és forróbb a helyzet. A végén ketten térdeltünk egymással szemben az ágyon, én boxerben, ő pedig egy fekete tanga bugyiban. Jól láthatóan ágaskodtam a boxerben, és ez odaszögezte Timi tekintetét, és lassan elkezdte simogatni, majd lassan lehúzta rólam az utolsó ruhadarabot. Érezni lehetett, hogy nagyon zavarban van, nehezen boldogul a feladattal, hiszen az ágaskodásom megnehezíti a helyzetét. Volt pasija, de szerintem túl sok hasonló gyakorlatot nem végezhettek. Aztán úrrá lett a problémán, és hirtelen előbukkant a farkam, ott meredt Timire és most is előttem van a pillanat, ahogy mered rá szótlanul és egy nyel nagyot. Sosem mondta el, csak egyszer célzott rá, hogy a pasija sokkal rövidebb és akkor csak arra tudott gondolni, hogy fog ő bírni egy majd kétszer akkorával, mint amivel idáig életében találkozott, amit idáig meglovagolt, érzett magában…
De nem volt ideje tovább gondolkozni, mert megindultam előre, és ahogy csókoltam, hanyatt döntöttem az ágyon. Nem bírtam tovább várni, meztelenül akartam látni őt is! Éreztem, hogy összeszorítja a combját, de engedi is, hogy finoman szétfeszítsem és lehúzzam a bugyiját. Elővillant a szőrös puncija.
Sötét, erőteljes szőre volt, és kidülledő szeméremajkai. Már a látványa is töltve volt vad erotikával, vágyakkal, és kielégületlenséggel. Türelmetlenül, kiéhezve egyből hozzáértem, nem csak játszottam vele, hanem azonnal simogatni kezdtem. Fantasztikusan nedves volt! Később árulta csak el, hogy ez az ő jellemzője, ha felizgul, akkor azonnal csurom nedvesség lesz, elég csak a nadrágján keresztül egy érintés és rögtön csúszkál a bugyijában…
De bármennyire is nedves volt, a zavar nem akart múlni. Próbált úgy fordulni, úgy tenni a lábát, hogy ne láthassam. Szégyenlős, gondoltam, de én már túlságosan is be voltam indulva. Szétfeszítetem a combját és megcsókoltam a punciját. Egy igazi nyelves csók volt, amitől teljesen elalélt, és olyan sóhajokat hallatott, amivel csak még jobban beindított. Szerintem ekkor már azt sem tudta, hogy hol van. Felnéztem és figyeltem az arcát, a vonaglását, miközben az ujjamat érezte a nyelvem helyett, mélyen magában. Először csak egyet, de szintem megőrült, amikor már két ujjal csináltam neki. Odanyúlt két kézzel és fogta a kezemet, és húzta magába, mélyen! Finoman kihúztam az ujjaimat, megfogtam a kezét és félreérthetetlenül úgy irányítottam, hogy ő folytassa, saját magának…
 

Így indulnak el a dolgok a leejtőn! Már legalábbis a köz erkölcsének értelmében.
És ugyanígy virul ki egy ember, aki eddig próbált megélni a sors által megszabott kereteken belül egészen addig, míg a szeme elé nem tárul egy más világ lehetősége, ahol megélheti a dolgokat és nem csak becsukott szemmel, álmában…
Persze fontos, hogy az ember ésszel is felérje, hogy mit tesz. Elvégre van a kötelesség, a gyerekek, a feleség, akinek már csak az a fontos, hogy meglegyen a havi fizetés ennivalóra, ruhára és igazából a gyerekekben teljesedik ki, ezzel pedig vakká válik a párjával szemben, és igénytelenné is bizonyos szempontból. Ez pedig olyan, mint az oxigén a hidrogénnek: csak egy megfelelő szikrára vár, hogy robbanjon. Pedig oly kevés dologra kellene odafigyelni, és könnyedén elejét vehetné a robbanásnak! De legtöbbször erre csak akkor jönnek rá, amikor már nyakig be vannak sértődve, hogy megcsalták őket, a szent asszonyokat, akik idáig tojtak a férjükre, mint férfira, most pedig sérelmezik, hogy mástól fogadják el ezt a figyelmet. Szívás…
De vissza a lényeghez! Ahhoz persze én túl racionális voltam, hogy mindent eldobva önfeledten futkározzak Timivel a réten, számomra fontos volt a család, a gyerekek, a biztonság folyamatos fenntartása részükre. A végén is úgy álltam fel, amikor már tarthatatlan lett a helyzet, hogy nyugodt volt a lelkiismeretem. Az ember legyen gavallér, amikor lelép. Ez nekem úgy harmincmillióm bánta…
De, ha az ember megízleli ezt a gyümölcsöt, akkor újra és újra akarni fogja. Pedig megegyeztünk, hogy egyszer kipróbáljuk egymást, és főleg nem gondolunk többet ebbe az egészbe, mint szex. Nem sikerült… Egyre többet és többet tudtunk meg egymásról és egyre mélyebb érzelmi örvénybe kerültünk.
Kívántuk az együttlétet és mindent meg is tettünk érte. Mondjuk pörgős cégnél viszonylag könnyű alibit igazolni, mert amúgy is sokat dolgozik az ember, és mellé rugalmas a munkarend. Csak figyelni kellett, hogy ésszerűnek tűnjön az egész, és a feleségnek fel sem tűnik, hogy ma is sokáig dolgozik az, aki a gyerekekkel foglalkozik, és a pénzt hozza. Más amúgy se nagyon történik…
A cégen belül könnyebben mentek a dolgok és igazából csak sejteni lehetett, hogy a kollégák éreznek valamit. Az csak évekkel később derült ki, hogy tényleg csak sejtések és pletykák voltak, amikor megdöbbentek, hogy már hivatalosan együtt vagyunk…
Jól sikerült konspirálni, figyelni a buktatókra, például a mobiltelefonra. Ki kellett zárni a váratlanul érkező üzeneteket, és főleg azt, hogy óvatlanul magára hagyott készülékben fellelhetőek legyenek a korábbi üzenetváltások.
Emellett már csak az önmérsékletre kellett odafigyelni, hogy véletlenül el ne szólja magát az ember. Hát néha igencsak a penge élén táncoltam…
Alkalmat meg mindig lehetett találni az együttlétekre. Például a szokásos vasárnapi kosárlabdázás a barátokkal, ami egy idő után átalakult autós szexcsatává a város különböző pontjain, amit szinte erre alakítottak ki. Volt néhány nagyon kellemes kis hely, mondjuk a pesti rakpart északi végénél, a Dráva utcánál… Mindig több autó állt ott, a sötétben, lekapcsolt lámpákkal, és megnyugtató érzés volt, hogy más is hasonló okok miatt érkezett, és valószínűleg ott is hiányos ruházatban élvezik a tiltott gyümölcs mámorító ízét…
 

Ez még januárban történt, már vagy 6-7 éve.
Nehéz visszaemlékezni, hogyan is történt pontosan, milyen párbeszédek hangzottak el. Timi Tatabányára járt főiskolára, távoktatásos rendszerben, én meg néha elugrottam érte. Emlékszem, egyszer felhívott, hogy még egy órája van, és várnia kell a vonatra.
Nehéz menet volt, ma már biztosan kihagynám az ilyen izgalmakat. Tankolni, autópálya matricát venni és odaérni Tatbányára 50 perc alatt, szerencsére nem volt rendőr útközben!
Nem mondom, meglepődött, hogy tényleg odamentem érte – hiszen akkor még semmi sem történt közöttünk. Elkocsikáztunk egy gyorsétteremig, jóllaktunk, aztán gondoltam tegyünk egy vargabetűt, mielőtt hazaindulunk. Lekanyarodtam Óvárosnál és irány a Turul. Közben semleges dolgokról beszélgettünk, iskoláról, cégről, barátnőjéről, akivel együtt jártak ebbe a suliba. Leparkoltunk és kimentünk a szoborhoz. Furcsa érzés egy munkásvárost látni egy ilyen panorámából, annyira mást várna az ember egy ilyen helyről látni, mintsem panelházakat. Álltunk egymás mellett, és kiélveztük azt a kevés napfényt, ami erőtlenül átszűrődött a felhőkön. Közben vadul járt az eszem, mi lenne a legjobb? Vajon mit is kell ilyenkor tenni? Hiába, az elmaradt középiskolai vad szerelmi kalandok meghozzák a gyümölcsüket, amikor áll az ember és fogalma sincs, mit kell ilyenkor tenni. Végül győzött a hideg, és visszaültünk az autóba, néztük egymást és valami elkezdett vibrálni, szinte izzott a levegő, én meg zavarban voltam, féltem, hogy most mi lesz. Nem tudom, hogyan, és miért, de egyszerre indultunk el egymás felé. Most is előttem van, ahogy az ajkunk összeért, talán még egy kis szikra is lehetett ott. Először csak úgy érintették egymást, ahogy a zsúfolt villamoson összeérnek néha a kézfejek egy-egy pillanatra, de aztán határozottá vált minden, összezártak az ajkak, éreztem a nyelvének a hegyét, ahogy incselkedik, csalogatja az enyémet. Hát, ha így, akkor legyen. Egyre vadabbul csókolóztunk, két kézzel fogtuk egymást, kapaszkodtunk, nehogy a csók ereje szétrobbantson minket. Percekig élveztük egymást! Finom, kellemes érzés volt, édes illatok, és az érintések olyan finomsága, melyek mintha évekig készültek volna erre a pillanatra, felkészülve az „ellenfél” minden jellemzőjéből.
Megnyugtató érzés áradt szét bennem, ahogy szétvált a szánk, és újra nyitott szemmel néztünk egymás szemébe. Jó volt látni, ahogy becsukta a szemét, ahogy a tenyerembe vettem az arcát és simogattam a halántékát, arcát, átkaroltam a nyakát.
Picit kinyílt a szája és egy hallhatatlan hangot hallottam, ahogy a kezem a nyakáról elindult lefelé, a melléhez. Pici melle volt, pont olyan, amilyent szeretek. A ruha nem tudta eltakarni teljesen az érzést, ahogy fogtam és finoman masszíroztam és közben újra csókolóztunk hosszan.
Talán egy órát lehettünk ott, közben teljesen besötétedett, az üres parkoló elkezdett megtelni, de csak néhányukból szálltak ki. Többnyire azt tették mint mi, szerették egymást lopva, titkon.
Mi pedig nevettünk, ahogy világítás nélkül kanyarodtunk ki az útra, nehogy zavarba hozzunk másokat, vagy inkább saját magunkat.
A hazafelé út már jóval lassabb tempóban telt, fogtuk egymás kezét és örültünk minden pillanatnak. A házuktól kicsit messzebb álltam meg, ahová a barátja nem láthat oda, és gyors de forró búcsú után kiszállt a kocsiból és elindult a ház felé. Néztem, míg eltűnik, aztán indítottam és elindultam haza, a családhoz…
 

Ki tudná előre megmondani, hogy milyen zegzugos, kifürkészhetetlen utakon jár a sorsa, ahogy végig halad élete napjain? Nagyjából egyvalaki, de őt még senki sem látta.
Így gondolom én is, főleg ha eszembe idézem az első igazi napot életemben, amikor valami új érzés szállt meg. Pedig teljesen átlagos helyzet volt.
Timi, a munkatársnőm egy volt a sok közül. Fiatal, éretlen, szinte még gyerek. Akkor végzett a szakközépben, és egy éve dolgozott a cégnél, én meg csak néhány hónapja kezdtem. Néha beszólt nekem, ha bénáztam valamivel, néha én osztottam. Röhögtünk rajta, aztán egyszer eljött az a nap.
A cég nagyobbik része egy közös rendezvényre utazott, közösen, autóbusszal, míg az otthon maradt különítmény tartotta a frontot. Már hazafelé tartottunk, amikor üzenetet kellett váltani Timivel, de a téma már a feledés homályába vész, ahogyan az is, ki küldte az első sms-t. De az biztos, elég gyorsan eltértünk a munkától…
- Milyen a buli? – kérdezte Timi
- Hát, nem volt nagy szám… Eljöhettél volna – válaszoltam.
- Én, mit keresnék én ott?
- Miért? Zsolt annyira vár haza? Itt legalább kaptál volna egy kis innivalót…
- Nem. De nem is iszom, attól elvesztem a fejem.
Na, ez már magas labda volt, még nekem is…
- Velem elveszítheted! Vigyázok rá!
- Őrködnél fölöttem?
- Visszaélnék a helyzettel.
- Mennyire?
- Megismernénk egymást.
- Ööööö… Hogyan is?
Félve írtam le:
- Szeretnélek érezni! Egyszer! Úgy!
Vártam, hogy jön a  villámcsapás, botrányos kifakadás, de helyette egyre kedvesebb üzeneteket kaptam, terelve ugyan a témát, de növekvő őszinteségfaktorral.
Itt kezdődött el minden. Nem voltam nőcsábász, hiányzik hozzá az alkatom, a dumám és a magabiztosságom. De itt, ezzel a csitrivel valahogy minden olyan könnyen ment, de könnyen lehet, hogy a néhány korsó sör segített abban, hogy ilyent mondjak a lánynak, akiről a mai napig nem tudom, hogy mi fogott meg benne…