A dolgok kezdtek lendületet venni, mint amikor elindulsz a vízi csúszdán és eléred az első meredekebb szakaszt. Nálunk ez egy régóta tervezett bowling képében jelentkezett. Legalábbis én régóta terveztem, hogy azt a régi mérkőzést folytatom…
Izzott a levegő már a szervezésnél, mert mindketten tudtuk, a bowling csak az este egyik része lesz, és lesz egy másik is, amihez csak a helyszínt kell megtalálni.
Annával egyszerűen jó volt megjelenni a pályán, és minden váltásnál egy-egy pillanatra hozzá érni, amikor utat engedtem, hogy guríthasson… Legszívesebben átöleltem és csókoltam volna percekig, de ez még nem volt publikus. Még magunk előtt se vallottuk be, hogy ilyen irányba haladunk, és akarjuk ezt. Inkább csak amolyan harapjunk még egyet a tiltott gyümölcsből légyott volt.
Éreztem, hogy minden rezdülésemet pontosan érzi, mintha minden gondolatomat előre tudná. Úgy játszottunk, hogy fél szavakból is értettük egymást és közben a lelkünk ölelték közben egymást!
Émelyítő érzés volt…
A játék után, az autó felé haladva meg átjárt az a bizonytalanság, ami az első szerelemnél fordul elő, mikor tudja az ember, hogy most valami történni fog, de igazából el sem hiszi, hogy ez vele megtörténhet és bizonytalan, hogy tudja-e majd, mit kell tennie…
Ahogy beültünk az autóba és olyan sután kanyarogtunk, míg elárulta, hogy itt van az a hely, amit kinézett magunknak. Sötét utca, sötét parkolóval, néhány ott alvó autóval. Tökéletes helyszín, a tiltott gyümölcs leszakításához!
Végül ott álltunk a sötét parkolóban, sötét autóval, egymás mellett ülve, egymás kezét fogva, és néztük egymást a sötétségben…
Én vártam, hogy jelet kapjak, hogy igen, Ő is akarja. Ő meg talán pont arra várt, hogy jelet adjak, valóban akarom-e.
Beszélgettünk, mindenféle semleges témáról, egyre közelebb egymáshoz, és végül átkaroltam, magamhoz húztam és megcsókoltam. Lassan visszacsókolt, és ez volt a jel, most már tudom!
Csókoltuk egymást újra és újra, és közben a kezem elindult és végig simogatta a hátát, a vállát, majd a nyakát, finoman masszírozva, végül pedig lefelé haladva megállt a mellén. Olyan kis finom, kézbesimuló melle van, legszívesebben minden ruhát azonnal lebontottam volna róla, hogy a bőrét érezhessem a tenyeremben, érinthessem a mellbimbóját… De csak a pólóján keresztül simogattam és élveztem, ahogy hagyja magát.
Sikerült úgy bepárásítani az autó ablakait, mintha gőzfürdőben lennénk. Meztelenül, egymás karjaiban. Valahogy ez a kis tér egyszerre adja az utca forgatagát és mellette a meghitt együttlét titkos rejtekét…
Persze, egy ágy kényelmesebb hely az együttléthez, de a helyzet izgalmát nem lehet mással pótolni, ezt mindenkinek meg kellene tapasztalnia, legalább egyszer! Bár, úgysem tudná nem akarni újra ezt, aki egyszer már megélte!
A bizonytalanságom pedig ott ért véget, amikor a sokadik forró csók közben átkaroltam a derekát és egy pillanat alatt kiderült, hogy pont ugyanarra gondolunk, és finoman odatérdelt az ölembe.
Néma pillantások, érzéki apró, láthatatlan mozdulatok, leheletben kimondatlan szavak között lassú séta a csúcsra…
Kiizzadva, lihegve borultunk egymás karjaiba, és próbáltuk megtalálni a visszavezető utat együtt, kéz a kézben.
Utána hazavittem, és megvártam, míg becsukódik a kapu mögötte. Úgy érzem, együtt biztonságban vagyunk, erősnek érzem magunk, mint még sosem.
Mintha egy meg egy tényleg sokkal több lenne kettőnél…
